A turisztikai szakújságíró az Inforádió adásában elmesélte, hogy Churban élt a nagybátyja, így jól ismeri az ötezer éves svájci várost, egykor otthona is volt ez a környék. A gyönyörű természeti környezetben, az Alpok-Rajna széles völgyében fekvő város tele van látnivalókkal, és emlékekkel, amiket szeretett volna megmutatni a családjának, így most feleségével és három kisgyermekével, Fülöppel, Jázminnal és Millával tért vissza. Azt is itt döntötte el, hogy utazni fog, hiszen amikor a nagybátyjánál járt, akkor látta egy helyi áruházban, hogy nem kell sorba állni banánért, ami hatalmas hatást gyakorolt rá akkoriban.

"Sopronban évente egyszer lehetett banánt kapni, a karácsonyi időszakban és néha hamar elfogyott, és utána már csak kubai narancs volt. Imádta a nagymamám a banánt és én is nagyon szerettem, így amikor Svájcban a mozgólépcsőn, amit életemben először láttam és próbáltam ki itt, lementem az áruház alsó részére, ahol volt az élelmiszer részleg, akkor láttam, hogy hatalmas polcokon ott lógnak a banánok fürtjei, és nem értettem, hogy ezt hogy lehet. Akkor jött a nagybátyám, már kerestek, hogy hol a gyerek és hát mondta, hogy fiam mit csinálsz. Hát mondom megpróbálom kitalálni a szisztémát, itt van a sok-sok banán, de hogy hogy lehet hozzájutni, azt nem értettem, hiszen azt hittem, hogy ez is úgy működik, hogy felhívják az embert, hogy ki szeretne banánt... És akkor rájöttem, hogy a világ csodálatos, mert nem minden úgy működik, ahogy én azt otthon elgondoltam és megszoktam és elhatároztam, hogy meg akarom ismerni ezt a világot, úgyhogy így kezdődött ez a nagy utazás" - mondta a turisztikai szakújságíró.

Tehát míg a svájci nagybácsi sokaknál csak legendaként élt, neki tényleg volt svájci nagybátyja, akihez hosszú éveken keresztül visszajárt, és így fel is tudta térképezni Churt és környékét. Rengeteget kirándultak a festői környezetben, felkeresték a környező településeket és természetesen Chur nevezetességeit is megnézték. Chur Svájc egyik legjobban megőrzött óvárosával büszkélkedhet, amit az elmúlt évtizedekben folyamatosan felújítottak, és ma szinte teljesen bejárható gyalogosan, hiszen le van zárva a forgalomtól.

Piros táblák vezetnek végig a városon a legszebb látnivalókhoz, terekhez és sikátorokhoz. Az óváros számos hangulatos piacnak is otthont ad, mint például a május és október között minden szombat reggel működő termelői piac, a havi bolhapiac az Arcas téren és a hagyományos karácsonyi vásár az év végén. A rengeteg butik, étterem, kávézó, bár, múzeum és galéria szinte mediterrán hangulatot teremt a forgalomtól mentes óvárosban.

Az óváros felett fekszik a püspöki udvar és a 800 éves székesegyház, melynek pompás, késő gótikus arany főoltárát is láthatjuk. Fontos épület még a Szent Márton templom, ami 1492-ben készült el, és 1526 óta református városi templomként szolgál. A déli falat Augusto Giacometti három lenyűgöző, 1919-ből származó ólomüveg ablaka díszíti. A harangtorony 1509-ben épült, és a csúcsát 1917-ben és 1918-ban végzett számos átalakítás után kapta. A templom előtti Szent Márton-kút 1716-ban épült, az oszlop és a szobrok 1910-ben készültek az 1716-os eredetiek alapján. A teljes restaurálást 1990-ben végezték el.

rdemes megemlíteni a rengeteg kutat, ahonnét alpesi víz csobog, és bárki olthatja vele a szomját. A környező falvakat, városokat vonattal is bejárhatjuk, de arra készüljünk fel, hogy svájci árakon utazhatunk, ami azt jelenti, hogy a hazai árakhoz képest jóval drágábban. Az ételek és a szolgáltatások is borsosak, és az is elmondható, hogy bár a fizetések jóval magasabbak, az élet is drága, így sokan csak átmenetileg élnek itt, a munka miatt.