A helyi vonat, amivel újabb couchsurfinges házigazdámhoz mentem, már nem volt annyira bizalomgerjesztő. Első osztályra vettem jegyet, bár nagy különbséget nem láttam a másodhoz képest. A néhány nap alatt nekem nem volt gondom a városban, de azóta már kaptam videót égő vonatról és hírt rablásokról azon a vonalon, amerre jártam. A vonat nem indult időben, bár a kijelzőn mindig kiírják, hogy az indulás percre pontos lesz. Végül több mint fél órát késtünk, ami még jónak számít.

Vendéglátóm várt a lakásához közeli állomáson és elvitt a biztonságos negyedben lévő, nagyon szép otthonába. Rövid zuhany után Cape Town egyik legnépszerűbb látványosságát néztük meg, a Kirstenbosch Botanikus Kertet. A több mint 100 éves park még a sokat látott utazónak is lenyűgöző.

Másnap jórészt önállóan kezdtem felfedezni a várost. Mivel a központi részeken gond nélkül lehet mászkálni, először a Greenmarket térre mentem, ahol az árusok a hatalmas kontinens legtöbb országából tudtak maszkokat, faragásokat és egyéb ajándéktárgyakat mutatni. A tér sarkából indult egy ingyenes séta (persze illik némi pénzt adni a vezetőnek) a belvárosban. Itt megnéztem a többi közt az ország parlamentjét. A főváros Pretoria, de a törvényhozás központja Fokváros. Ebédelni a közeli Truth Coffee-ba mentem, mely a város legnépszerűbb kávézója. Egy régi raktárépület alsó szintjére Haldane Martin tervezte meg a sajátos dizájnt.

A délutánt a város Woodstock negyedében töltöttem, mely sok falfirkájáról ismert.

A Johannesburgban jól bevált Hop on Hop off buszt itt csak egy városon kívüli kirándulásra vettem igénybe. A nagyon kedves Boulders-i pingvinkolóniához és a Jóreménység fokához vitt a túra. A Cape of Good Hope Afrika legdélnyugatibb csücske.

A gyönyörű városra a legjobb a kilátás a Table Mountain (Asztal-hegy, mert olyan lapos, mint egy asztal) tetejéről, ahova fel lehet sétálni, de felvonó is jár. Vendéglátóm először a Signal-hegyre vitt fel, ahonnan szintén látszott a város a reggeli párában. A Table Mountainra végül nem jutottam fel - nagyon hosszú volt a sor a felvonóhoz. Így viszont több időm volt a városnézés folytatására. Először a színes Bo-Kaap negyedet néztem meg, majd a Waterfront negyedet, melynek számomra legérdekesebb épülte a gabonasilóból átalakított Zeitz MOCAA (Museum of Contemporary Art Africa - Afrikai Kortárs Művészet Múzeuma) múzeum volt.

Sajnos a négy nap hamar eltelt, de mivel a gépem csak délután indult, kedves házigazdám elvitt még egy borkóstolóra az egyik leghíresebb borászatba, a Groot Constantiába, majd egy óceánparti kisvárosba fish and chips-et enni.

Kép és szöveg: Konkoly-Thege György