Miért van az, hogy külföldön a folklór a kulturális élet szerves részét képezi? Hogy az emberek büszkék nemzetük értékeire, és naponta buliznak saját hazájuk zenéire, vagy táncolják hagyományos táncaikat? Sőt, az igazi kérdés sokkal inkább az: Magyarországon miért nincs ez így? A Táncháztalálkozó egyfajta seregszemle jellegű esemény, amely az ország legtehetségesebb zenészeit és táncosait felvonultatva igyekszik eljuttatni az emberekhez azt a mérhetetlen kincset és értéket, melyet a hagyományos tánc és zene képvisel. Árendás Pétert, az esemény zenei rendezőjét kérdeztük.

Hosszú évek óta képezi szerves részét a Táncháztalálkozó szervezői csapatának, egészen pontosan zenei rendezőként. Pontosan miből áll az Ön szerepköre?

„A feladatom a hétvége folyamán fellépő zenészek koordinálása, és koncertek időrendi beosztása. Ezek összeegyeztetése igazi kihívás, hiszen a rendezvény különböző helyszínein az előadások, koncertek és programok szimultán folynak majd egész hétvégén. A zenekarok közötti átfedés, ami leginkább megnehezíti a dolgom, azaz vannak olyan zenészek, akik több zenekarban is játszanak – így őket például, nem lehet azonos időben színpadra hívni. A rendezvény fellépőit tekintve ezres nagyságú létszámról beszélhetünk, akik között zeneiskolákat, táncegyütteseket és zenekarokat is köszönthetünk majd.”

Milyen előkészületekkel jár a rendezvény?

„A programsorozat összetettsége miatt a szervezést már egy évvel a rendezvény előtt el kell kezdeni. Bizony, ez azt jelenti, hogy alig hogy véget a háromnapos fesztivál, már el is kezdjük szervezni a következő évit. Le kell foglalni a helyszínt, támogatókat kell szerezni… Szerencsére jó sokan kiállnak mellettünk, legnagyobb, évek óta kitartó támogatónk az OTP Bank.”

Ha már itt tartunk, nagy húzóerő a rendezvény számára a legnagyobb hazai bank támogatása?

„Abszolút! Nagyon hálásak vagyunk azért a pénzügyi támogatásért, amit ők nyújtanak nekünk, nélkülük gyakorlatilag nem lenne Táncháztalálkozó. De legalábbis biztosan nem ekkora eseményként, hanem csupán párszáz fős találkozóként tudnánk funkcionálni. Idén több mint 10 ezer embert várunk. Célunk a magyar kulturális hagyományok még szélesebb réteghez való eljuttatása, és hogy az emberek felismerjék, mekkora értékkel bír mind a néptánc, mind pedig a népzene. Szeretnénk, ha egyre többen észrevennék, hogy nem csupán a Parlamentünkről, de erről is híres lehet az országunk, akár úgy, ahogy Argentína a tangóról.”