A Kínában történelmi tényként kezelt hun-magyar rokonság révén meghívott orientalista 2005-ben járt először a déli hunok egykori székhelyén, ahol a hun kultúra a világon egyedülálló módon fennmaradt építészeti öröksége található.

Obrusánszky Borbála szerint az elmúlt évek, évtizedek kínai kutatásai nyomán a hunokra a han kínaiak sem idegen barbár népként tekintenek, hanem egyre elterjedtebb nézet szerint a maguk ősei között tartják őket számon.

Ta Hszia hun királyság fővárosát Helian Popo (381-425) hun vezér építtette a mai Senhszi tartomány és Belső-Mongólia határvidékén, csaknem 20 ezer négyzetkilométeres, homokos-löszös területen. A történészek szerint 431 körül a városban és környékén mintegy 40 ezren éltek, voltak közöttük hunok és hanok, illetve a Selyemút mellől érkezett kereskedők is.

Feljegyzésekből arra következtetnek, hogy évtizedek múltán a területet belepte a homok, egyesek szerint teljesen elnéptelenedett, mások szerint maradtak még lakói, akik fokozatosan más nomád törzsekkel szövetkezve, azok neveit kezdtek el használni. Így a kései hunok lassan beolvadtak a környező népekbe.

A nyugati irányú vándorlás révén jutott a mai Kínától sok ezer kilométerre Attila népe is - emlékeztetett a magyar vonatkozású tényre Obrusánszky. Mint mondta, Attila halála után még erős birodalmat hoztak létre a Kaukázusban, s a források meg hosszú ideig emlegetik őket.

Ottani birodalmuk a 8. század elején szűnt meg arab támadás miatt. Az egykori eurázsiai népek kultúrájában máig világos nyomot hagytak; a mongolok, csakúgy, mint a törökök, őseiknek tekintik a hunokat.

Kína szerte ismert az is, hogy a kínai nyelvben Magyarország elnevezése, az angol Hungaryra alliteráló "hsziongjáli" szó első tagja, a hsziong nem véletlenül utal épp a hunokra. Egyébkent a középkori magyar királyok is okleveleikben, érmeiken a Hungaria-t szerepeltették, a "magyar" elnevezés csak később terjedt el.

Obrusánszky Borbála beszámolt arról is, hogy Tungvancseng fennmaradt vályogból és rizsmasszából, helyenként fa elemekkel készült építményeiből jól körvonalazható, hogy a város egykor három részre tagozódott. Az egyszerű emberek lakhelyeire, a kormányhivatalnokok és nemesek "rezidenciáira" és a legbelsőbb palotavárosra, az uralkodó otthonára.

A kutatások során kiderült az is, hogy az építkezések folyamán itt is jellemző volt az "építőáldozat", vagy ha úgy tetszik, a falba temetés. A magyar kutató épp e témakörben fog előadást tartani az évfordulós konferencián, ahol levetítik a rendező jelenlétében A hunok titkos története című, Kínában készült dokumentumfilmet, Daubner György munkáját.