A Babonaszótár cikkelyeibe beleolvasva rádöbbenhetünk arra, hogy milyen gazdag életük volt a magyar parasztoknak, mekkora tudást örököltek elődeiktől és milyen hosszú ideig megőrizték őseik anyagi és szellemi kultúráját. A mai elidegenedett világunk ellentéteként a szótár egyben azt is szemlélteti, milyen szellemi gazdagság jellemezte életüket, mennyire odafigyeltek a mindennapokban az élet szentségére, és milyen erős hittel rendelkeztek, amely átsegítette őket a nehézségeken. A modern társadalom tagjai is merithetnek erőt a műből, és ennek a szótárnak a segítségével feleleveníthető néhány ősi szokás, sőt, gondolkozásmód - tudtuk meg a könyv bemutatóján.

A könyvben nemcsak a keresztény vallás előírásairól olvashatunk, hanem a korai, táltos hit maradványait is felfedezhetjük a címszavakban. Ezek az ősi szokások ki tudja, hogy milyen régóta jelen voltak a magyar néphitben. A táltos hit párhuzamait a keleti lovas népek körében is megtaláljuk, sok szokásban egyezést találunk a ma élő török, mongol és egyes sztyeppei eredetű kaukázusi, sőt szibériai népek között.

A Szendrey szerzőpáros saját gyűjtést végzett, feldolgozta más kutatók közreadott munkáit, sőt alaposan utánaolvastak egy-egy szokás meglétének a régi magyar oklevelekben és a történelmi forrásokban. Rendszeresen idézik Anonymus Gesta Hungarorumát, amely szintén sok ősi, „pogány" szokást őrzött meg, és amelyet kevés kutató tárt fel.

Ahogy dr. Obrusánszky Borbála írta a könyv előszavában: a Babonaszótár szócikkei máig aktuálisak és értékesek. A könyv jó alapot szolgáltat a kutatóknak ahhoz, hogy felderítsék a magyar néphit keleti kötődéseit, és egy alapos, átfogó kutatás révén kiderülhet az, hogy a magyar nép mennyit őrzött meg ősei táltos hitéből, hagyományából. Másrészt azt is nyomon követhetjük, hogyan mentettek át bizonyos hiedelmeket a keresztény vallásba, és hogyan alakult egy-egy ősi szokás sorsa Európa szívében.