Van egy hely Székelyudvarhelyen, amelyhez Pestszentlőrinc is ezer szállal kötődik, ez a Patkó, a székelyudvarhelyiek kedvenc gyülekezőhelye. Korábban Felső-Piactér, majd Szabadság tér volt, ma Márton Áron püspök nevét viseli. Valamikor a 82-es gyalogezred öreg katonáinak volt a találkozóhelye, ide emeltek a hősi halott bajtársak emlékére pagodás faszobrot az 1900-as évek elején.

Fából vasszékely
Cserefából készült az alkotás, de a rászögezett acélpikkelyek következtében úgy hatott, mintha fémből lenne, ezért is kapta a Vasszékely nevet. 1917 decemberében állítottak fel a világháborús emlékművet a székelység anyavárosában, melyet a császári és királyi 82. Székely Gyalogezred azon katonái emlékének szenteltek, akik hősiesen megállították, majd visszaverték az Ojtozi-szoros környékén a Kárpátokon át a Székelyföldre betörő orosz, majd román csapatokat. Az avatóünnepségen az uralkodó (IV. Károly) személyes képviselőjeként maga József főherceg is megjelent.
Nem sokáig hirdette a székely katonák hősiességét a szobor, mert 1919-ben a megszálló román csapatok először megrongálták, majd ledöntötték. A talapzata a pagodával még sokáig ott árválkodott a téren, de egyszer annak is nyoma veszett.
A bécsi döntést követően, „a kicsi magyar világban”, a lovas magyar nemzet jelképét, a Patkót 1941-ben az anyaországhoz való visszacsatolás emlékére építették. Asztalos Kálmán városi mérnök tervezte, a kőből készült patkó alakú építmény hajlatában öt dombormű-címer volt látható: Udvarhely vármegye, Székelyudvarhely, Magyarország, Erdély és Pestszentlőrinc címere. Az emlékmű hátsó részén állított zászlórúdon kapott helyet a testvérvárostól ajándékba kapott országzászló.

A testvérváros ajándéka
A felszabadulás évfordulójával egybekötve, 1941. szeptember 5-én volt az avatóünnepség, ahol dr. Filó Ferenc polgármester megköszönte Pestszentlőrinc város adományát, az országzászlót és azt az 1000 pengőt, amit az emlékmű építéséhez küldtek. Sajnálattal jelentette be, hogy a rendkívül kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a vonatforgalmat korlátozták, így dr. Balogh Géza lőrinci polgármester és zászlóanyának felkért felesége, valamint Daniel Áron, az Országos Sajtókamara ügyésze Nagyváradon elakadt, így nem tudnak jelen lenni az ünnepségen. A rendezőbizottság ezért úgy határozott, hogy az ereklyét, azaz az ország minden vármegyéjének földjét tartalmazó szelencét csak az október 6-i nemzeti ünnep alkalmával fogják a zászlótartó alapkövében elhelyezni, és akkor ismét meghívják Pestszentlőrinc küldötteit is. Az ünnepi beszédet Bíró Lajos, a Vitézi Szék képviselője mondotta, adta hírül a Magyar Távirati Iroda.
Erdély egy részének visszacsatolását követően különböző országos mozgalmak indultak, ennek volt része az országzászló-adományozás is. Székelyudvarhely helyben maradt, de az államhatárok időközben ismét arrébb költöztek pár száz kilométerrel.

Címertelenül
A második világháborút követő hatalomváltáskor a címereket eltüntették, csak a körvonalak maradtak az utókornak. A tér megmaradt továbbra is a városlakók kedvenc gyülekezőhelyének, de teljesen lecsupaszítva. A címerek után eltűnt a lámpaként szolgáló négy kopjafa is, sőt, a festett zászlórudat is elnyelte a sötétség. A címerek helye évtizedeken keresztül látható volt, ma is könnyen észrevehető, ha valaki felhívja rá a figyelmet.
Sokáig az enyészet uralta a teret, de az 1989-es változásokat követően újra megfogalmazódott az udvarhelyiekben a rendbetételének, a címerek és a szobor visszaállításának a gondolata. Az elképzelést tett követte. A Vasszékely szobor bronzból született újjá, hogy időtálló legyen. A terveket a polgármesteri hivatal készítette, Szabó János helyi szobrász mintázta meg és a Matricagyárban öntötték formába. 2000. március 15-én avatták fel több ezer ember jelenlétében. Azóta ott áll és vigyázó tekintetével őrzi a teret.
Tíz év múlva újították fel a teret – megerősítették a kőfalakat, a darabokra töredezett aszfaltburkolat helyett kockaköveket tettek, de a címerekkel nem foglalkoztak. Vagyis részben igen: az akkori városvezetés nem öt, hanem három címer visszahelyezését javasolta. Kimaradt volna a Kossuth és Pestszentlőrinc város címere. Végül nem lett semmi az elképzelésből, a városlakók az ígérettel maradtak.

Pestszentlőrinc
A két város között létrejött testvérvárosi kapcsolat előzményeiről nagyon keveset lehet tudni, az bizonyos, hogy a Patkó építési költségeinek felét a testvérváros állta. Abban, hogy Pestszentlőrinc lett Székelyudvarhely testvérvárosa, nem kis szerepe lehetett dr. Puskás István lőrinci aljegyzőnek is, akit 1940-ben tanácsnokká neveznek ki az anyavárosba. A lőrinciek hatalmas lelkesedéssel fogadták a bécsi döntést. A Pestszentlőrinci Újságból tudjuk, hogy az adományhoz a gyűjtést maga a kolozsvári származású polgármester irányította, mint a gyűjtőbizottság helyi elnöke. Pestszentlőrincet 9 körzetre osztották, és házról házra járva gyűjtötték a Patkó tér emlékműre és a zászlóra a támogatást. Nem véletlen az sem, hogy Pestszentlőrincnek van Székelyudvarhely nevű utcája is.
A régi kötések tehát még megvannak, csak újra kell bogozni őket!

Balázs Árpád