A turisztikai szakújságíró ezúttal a halottakra való emlékezés sokszínűségét mutatta be, különös tekintettel az október 31. és november 2. közötti időszakra (Mindenszentek és halottak napja). A békés, csendes európai hagyományok és az egzotikus, gyakran fesztiválszerű ünneplések között hatalmas különbségek vannak, és a temetők is sokféle szerepet töltenek be a különböző kultúrákban. Sokan idegennek tartják a Halloween-t is a közép-európai kultúrától, a szokások azonban már beszivárogtak Európába, így nálunk is egyre több helyen készülnek jelmezekkel erre az időszakra. A Halloween azonban nem az egyetlen furcsa ünnep, a világon számos helyen léteznek hasonlóan furcsa szokások, amelyek a közép-európai szemlélet számára néha morbidnak tűnhetnek. Vannak vidám felvonulások, temetői piknikek - ezekről is mesélt Dr. Kiss Róbert Richard az Inforádió adásában.

Mexikóban az azték és a keresztény-katolikus kultúra keveredik, ahol a halált az élet természetes folytatásának tekintik. Óriási, vidám felvonulásokat tartanak ilyenkor Mexikóvárosban, ami világszerte ismertté vált a James Bond filmek óta. Van zene, tánc, nevetés, igazi fesztivál hangulat uralkodik ilyenkor az utcákon, nem csoda, hogy évente több tízezer turistát vonz az ünnep.

A Fülöp-szigeteken sem éppen a mi, megszokott csendes ünnepünk zajlik: ilyenkor családok éjszakáznak a temetőben, sátoroznak, főznek, imádkoznak, piknikszerű a hangulat.

Guatemalában óriás papírsárkány fesztivált rendeznek ilyenkor, a sárkányok ugyanis az elhunytakkal való kommunikációt jelképezik.

Tibetben az elhunyt testét a hegycsúcsra viszik, hogy a természeté legyen, a lélek pedig szabadon éljen tovább.

Afrikában a keresztények lakta területeken is vannak megemlékezések, de ott sem a megszokott módon emlékeznek: van olyan ország, ahol előkerülnek a koponyadíszek, csontvázak, a csontvázat kirakják a sír mellé és a legkülönbözőbb ételeket is elkészítik, azt is kirakják mellé.

Sok helyen a temetők nemcsak emlékhelyek, hanem turisztikai látványosságok, művészeti és történelmi kincsek tárházai, ahol a látogatók elmerenghetnek az élet, halál és múlandóság kérdésein. Temetői túrákat is szerveznek, főleg a nagyobb, európai városokban.

Olaszországban Milánó és Genova temetőibe érdemes ellátogatni a turisztikai szakújságíró szerint, ahol művészettörténeti sétákat is tartanak, láthatjuk a híres szobrokat és síremlékeket. Franciaországban a Père Lachaise temető Párizs legnagyobb temetője és a világ egyik leglátogatottabb temetője. Akár történelme, akár illusztris alakjai, akár legendái miatt, ez egy olyan hely, amelyet nem szabad kihagyni a fővárosban. Számos híresség (Chopin, Piaf, Oscar Wilde) nyughelye, szabadtéri múzeumként is funkcionál.

Bécsben a Zentralfriedhof Európa egyik legnagyobb temetője, ahol megnézhetjük a "zeneszerzők negyedét" Beethoven és Schubert sírjaival. Itt van elektromos kisvonat is, ami a gyerekeknek különösen tetszik majd.

A moszkvai Novogyevicsi az egyik legrégebbi temető (1524-ben alapították), itt nyugszik Csehov, Sosztakovics, Hruscsov is.

A november eleji megemlékezések tehát világszerte rendkívül sokfélék lehetnek, a csendes, méltóságteljes gyertyagyújtástól a színes, fesztiválszerű ünnepségekig. Ezek a szokások gyakran ősi hiedelmek és vallási hagyományok ötvözetéből alakultak ki, és mindegyik a maga módján tükrözi az adott kultúra élet- és halálszemléletét. A temetők gyakran nem csupán végső nyughelyek, hanem élő közösségi terek, turisztikai látványosságok, művészeti galériák és elmélkedésre alkalmas helyek is.